A Remete: a tarot kártya jelentése és szimbolikája

A lap röviden

A lap képe

A Sol da Alma Tarot lapján a Remete egy hosszú, fehér szakállú, barázdált arcú öregember, aki kopott, a szélein kirojtosodott, csuklyás szürke köpenybe burkolózik; alatta ugyanilyen színű köntöst visel, amelyet bőröv fog össze, rajta karikák és lecsüngő zsinórok. Egy hóval borított hegyoldal tetején áll, szemben velünk, lehajtott fejjel, tekintetét a földre szegezve. Jobb kezében hosszú fa vándorbotot tart, amely a hóba támaszkodik; a ballal, kinyújtott karral vállmagasságba emeli a sötét fémből készült lámpást, amelyben aranycsillag ragyog. Körös-körül havas hegyek; az ég fent sötétkék, a látóhatár közelében világosabb kékbe megy át, a lámpás fénye pedig felmelegíti maga körül a levegőt.

Az 1909-es Rider-Waite-Smith lapján az alak szinte ugyanez, csak dísztelenebb: egy szürke köpenyes, csuklyás öregember áll oldalnézetben egy havas csúcs tetején, sima, szürkéskék háttér előtt. Arcmagasságba emelt jobb kezében lámpást tart, benne hatágú csillaggal, a baljában pedig egyenes, sárga vándorbotot. Szemét lesüti, szinte lehunyja. A Sol da Alma megtartotta a köpenyt, a szakállt, a lehajtott fejet, a lámpásban a csillagot és a havat, és a Rider-Waite-Smithhez hasonlóan a magasban megálló öreget mutatja, kezében a felemelt lámpással, a bottól külön. A különbségek másban vannak: az alak szemben áll, nem oldalnézetben, a lámpást a bal kezében, a botot a jobbjában tartja, körülötte pedig sima háttér helyett hegyek és égbolt láthatók.

A Marseille-i tarotban a L'Hermite egy köpenyes, csuklyás öregember, aki botra támaszkodva balra tart, és lámpást emel fel, amelyet a köpeny redője részben eltakar. Nincs sem hegy, sem hó: csak az ember, a fény és az út.

A szimbolika, részletről részletre

A Remete kevés elemből álló lap, és mindegyiknek megvan a maga súlya. Szinte mind ugyanarról beszél: a fényről, amelyet magunkkal viszünk, amikor nincs más.

A lámpás

A tudatosság, a tudás, a keresett igazság. Nem az egész világot világítja be, csak a következő lépést: a Remete nem tudja, hová jut, de azt tudja, hová tegye a lábát.

A csillag a lámpásban

A Rider-Waite-Smithben hatágú csillag, amely egy felfelé és egy lefelé mutató háromszöget egyesít; a Sol da Alma megtartott egy aranycsillagot. Ez a belső fény, az útmutatás, amely nem kívülről érkezik.

A vándorbot

A tapasztalat támasza, a megtett út. Ugyanaz a bot, mint a Bolondé és a Mágusé, csak mostanra megkopott a használattól: már nem ígéret, hanem emlék.

A csuklyás köpeny

Az elvonulás, a védelem, a tartózkodás. A Remete nem mutogatja magát; megőrzi önmagát. A szürke köpeny, a hamu és a kő színe, egyúttal a semlegesség és az érettség színe is.

A fehér szakáll

A kor és mindaz, amit hoz: türelem, tapasztalat, annak a bölcsessége, aki már sok mindent látott. Nem feltétlenül valódi öregségről szól, hanem érettségről.

A hó és a hegyek

A magasság, az elszigeteltség, annak a hidege, aki eltávolodik a világtól. A Remete a hétköznapi élet fölött áll – nem megvetésből, hanem hogy jobban lásson.

A lefelé forduló tekintet

A figyelem a lépésre és a jelenre, és egyúttal az alázat. A Remete nem a látóhatárt keresi; a földet keresi, amely megtartja.

A felemelt lámpás

A Sol da Alma lapján, ahogy a Rider-Waite-Smithben is, az öreg megáll a magasban, és felemeli a lámpást. Úgy is olvasható, mint a fény, amelyet nem tartunk meg magunknak: aki felért a csúcsra, utat mutat annak, aki még felfelé tart.

A kilences szám

Egy sorozat vége a tízes előtt: az a pillanat, amikor összegyűjtjük, amit megéltünk, és megértjük, mielőtt új ciklust kezdenénk.

A Remete története

A 15. századi itáliai paklikban az az alak, akit ma Remetének hívunk, az Időhöz kötődött. A Viscontiak és a Sforzák számára 1450 körül Milánóban festett paklikban egy öregember, aki homokórát tart, nem pedig lámpást: a múló és mindent felőrlő idő képe. Régi itáliai jegyzékekben egyenesen Il Tempo néven szerepel.

Idővel a homokórát lámpásként kezdték megrajzolni – és az Idő öregjéből a kereső öreg lett. A 17. és 18. század között rögzült Marseille-i tarotban az alakot már L'Hermite-nek, remetének hívják, és a köpenytől félig eltakart lámpást emel fel. Ez a kép jutott el a modern paklikhoz.

A Golden Dawn Hermetikus Rendje a 19. század végén a Remetét a Szűz jegyének és a héber Yod betűnek feleltette meg. Arthur Edward Waite és Pamela Colman Smith az 1909-es pakliban egy havas hegy csúcsára állította, a lámpás belsejébe pedig hatágú csillagot helyezett. A Remete modern olvasata – mint mester, belső vezető és a spirituális keresés alakja – főként innen ered; az idő gondolata azonban, amely az eredeténél áll, soha nem tűnt el teljesen – a Remete ma is annak a lapja, ami nem siet.

A Remete egyenes állásban: a jelentése

Egyenes állásban a Remete a szükséges visszavonulás lapja. Azt mondja, hogy ideje egy kicsit eltávolodni – a zajtól, mások véleményétől, a sietségtől –, hogy tisztán lehessen gondolkodni. Ez nem menekülés: céllal tartott szünet. Az embernek időre és csendre van szüksége, hogy megértse, mit akar valójában, és a lap megadja neki ezt az időt.

Egyúttal az óvatosság lapja is. A Remete nem ugrik, és nem kockáztat vaktában; lassan halad, azzal a fénnyel, amije van, és minden lépést ellenőriz. Döntés előtt azt kéri, hogy gondolkodjunk, mielőtt cselekszünk, tájékozódjunk, és legyünk bizalmatlanok a gyors megoldásokkal szemben. A fénye kicsi, de megbízható.

Gyakran egy személyt jelképez: valakit, aki idősebb vagy tapasztaltabb, egy tanárt, egy terapeutát, egy mentort, egy józan barátot, akinek a tanácsát érdemes meghallgatni. És jelképezheti magát a kérdezőt is a tanácsadó szerepében – vagy egy olyan szakaszban, amikor a már megszerzett bölcsesség a legnagyobb erőforrása.

A Remete fordított állásban

Fordított állásban a Remete nem szűnik meg Remete lenni: ugyanaz az elvonulás, csak túlzásba víve vagy rosszkor. A visszavonulásból elszigetelődés lesz; az óvatosságból bizalmatlanság; az elmélyülésből véget nem érő rágódás. Az ember bezárkózik, kerüli a többieket, halogatja a döntéseket, egy olyan bizonyosságra várva, amely nem érkezik meg. Beszélhet nem választott magányról is, vagy olyan eltávolodásról, amely már nem segít.

Más olvasatokban ez a fény elutasítása: a lámpás megmutat valamit, amit az ember nem akar látni, és inkább leengedi a karját. Vagy éppen az ellenkezője – a félelem attól, hogy egyedül maradjunk a saját gondolatainkkal, ami arra visz, hogy zajjal töltsük ki az időt, csak ne kelljen meghallanunk magunkat. A lap azt kéri, hogy találjuk meg a mértéket: annyit legyünk egyedül, amennyi elég ahhoz, hogy meghalljuk magunkat, és azzal térjünk vissza a többiekhez, amit megtanultunk.

A Remete a szerelemben

A szerelemben a Remete nem a szenvedély lapja: az elmélyülésé. Annak, aki egyedül él, rendszerint olyan szakaszt jelez, amelyben a magány hasznos – idő arra, hogy jobban megismerje önmagát, hogy kigyógyuljon egy véget ért kapcsolatból, hogy megértse, mit keres, mielőtt keresni kezdene. Találkozás jöhet, de nem most, és nem sietségből.

Egy kapcsolatban beszélhet távolságról, egy zárkózottabb társról vagy a tér iránti igényről, amelyet tiszteletben kell tartani. Leírhat nyugodt, érett kapcsolatot is, amely inkább mély beszélgetésekből, mint tűzből áll. Fordított állásban a páron belüli elszigetelődéstől óv – az elnyúló hallgatásoktól, attól, hogy valaki bezárkózik, és kívül hagyja a másikat.

A Remete a munkában és a pénzügyekben

A munkában a Remete a tanulásnak, a kutatásnak, a szakosodásnak, az összpontosítva és sietség nélkül végzett munkának kedvez. Annak a lapja, akinek alaposan át kell gondolnia egy tervet, mielőtt elindítaná, vagy aki értelmesebb hivatást keres. Jelezhet egyéni, távolból végzett munkát, illetve tanácsadói és oktatói területeket is. Egy változásról szóló kérdésben azt kéri, hogy gondolkodjunk, mielőtt döntünk.

A pénzügyekben óvatos és takarékos: a tervezésnek, a mértéktartásnak és a gondos elemzésnek kedvez minden befektetés előtt. Nem a gyors nyereség lapja. Fordított állásban beszélhet a költekezéstől való túlzott félelemről, a tétovázás miatt elszalasztott lehetőségekről vagy olyan pénzügyi helyzetről, amellyel az ember nem mer szembenézni.

A Remete az egészségben és a jóllétben

A jóllétre vonatkozó kérdésekben a Remete pihenést, csendet és elvonulást kér: aludni, lassítani, időt tölteni a természetben, figyelni a testre. Fordított állásban arra emlékeztet, hogy a hosszan tartó elszigeteltség is kimerít. A kártyák semmilyen egészségügyi ellátást nem helyettesítenek: az olvasat hozzáállásról szól, nem pedig diagnózisról.

A Remete a spirituális életben

A belső úton a Remete a pakli egyik legfontosabb lapja. A személyes keresést, a meditációt, a tanulást, az imát, a zarándoklatot jelképezi – mindazt, amit az ember egyedül tesz, hogy közelebb kerüljön a lényeghez. Azt mondja, hogy a keresett fény már ott van annak a kezében, aki keresi, és hogy nem kell egyszerre az egészet látni: elég követni azt a keveset, ami látszik. Jelezheti a találkozást egy mesterrel is, vagy azt a pillanatot, amikor az ember maga kezd másokat vezetni.

A Remete mint tanács

Tanácsként a Remete azt mondja: álljon meg, és gondolkodjon. Távolodjon el annyi időre, amennyire szükséges, kapcsolja ki a zajt, tegye fel önmagának a helyes kérdéseket. Ne mások sietsége miatt döntsön. És azt is mondja: bízzon a fényben, amije van – lehet, hogy kevés, de az Öné, és elég a következő lépéshez.

A Remete a kirakás pozícióiban

A múltban

A magány vagy az elmélyülés időszaka, amely nyomokat és tanulságokat hagyott; vagy egy tanács, amely megváltoztatta a dolgok irányát.

A jelenben

Az ember az elvonulás szakaszában van, vagy szüksége volna rá. A válaszok belül vannak, nem pedig kívül.

A jövőben

Közeledő szünet, vagy találkozás egy bölcs emberrel, aki segít tisztán látni.

Akadályként

Elszigetelődés, tétovázás, bizalmatlanság – vagy annak elutasítása, hogy megálljunk gondolkodni.

Eredményként

Inkább tisztánlátás, mint cselekvés: az ügy lassan érik be, és az ember bölcsebben kerül ki belőle.

Számmisztika és megfelelések

A kilences az egyjegyű számok utolsója: egy sorozat végpontja, az a pont, ahol összegyűjtjük, amit megéltünk, mielőtt a tízesre lépnénk. Ezért a számvetés, az érettség és a belső lezárás száma. A Nagy Arkánum sorában a Remete közvetlenül a Szerencsekerék előtt áll – az elmélyülés a ciklusváltás előtt.

A Golden Dawn hagyományában a Szűz jegyének felel meg, amely a Merkúr uralta földjegy, valamint a héber Yod betűnek, az ábécé legkisebb betűjének. A Szűz adja neki a gondosságot, az elemzést, a részletekre való figyelmet és a csendes munka szeretetét; a Yod kicsinysége pedig illik a lámpás szerény fényéhez, amely keveset világít meg, de azt jól.

Kombinációk más lapokkal

• A Főpapnő — Mély megérzés és csend: a válaszok belülről érkeznek, tanulás vagy meditáció útján.
• A Főpap — Egy mester, egy tanár vagy egy spirituális tanácsadó; a hagyományos tudás keresése.
• A Szerencsekerék — Szünet az elgondolkodásra egy ciklusváltás előtt, vagy a visszavonulás szakaszának vége.
• A Csillag — A magányból születő remény: az elvonulás után az ember újra látja az utat.
• A Hold — A kétely és a zavar időszaka, amelyen az ember lassan halad át, azzal a kevés fénnyel, amije van.
• A Szerelmesek — Szerelmi választás, amelyet egyedül, nyomás nélkül kell végiggondolni.
• Kardok négyese — Pihenés és elvonulás: visszahúzódni, hogy az ember erőt gyűjtsön.
• Kelyhek négyese — Visszavonulás, amely azzal a veszéllyel jár, hogy közönnyé válik; figyelmen kívül hagyni, amit kínálnak, mert az ember túlságosan bezárkózott.
• Kelyhek nyolcasa — Hátrahagyni azt, ami már nem elégít ki, és elindulni valami mélyebbnek a keresésére.
• Érmék nyolcasa — Tanulás, szakosodás, türelemmel elsajátított mesterség.
• Érmék kilencese — Kivívott függetlenség: egyedül lenni és jól lenni, azzal, amit az ember felépített.