Botok kilencese: a tarot kártya jelentése és szimbolikája

A lap röviden

A lap képe

A Sol da Alma Tarot lapján egy sötét szakállú férfi áll, feje fehér kendőbe burkolva, száraz, aranyszínű fűvel borított mezőn. Hosszú, sötétzöld tunikát visel, a vállára vetve ugyanilyen színű köpenyt, bőrövet, téglaszínű nadrágot és kopott csizmát; mindkét csuklóján karperec van. Két kézzel fog egy magas, durván faragott botot, amely a földbe van szúrva, és a válla fölött hátra- és oldalra néz, feszült arccal. Körülötte további nyers fabotok állnak a földbe szúrva, sorban, egy homokos út mentén, amely a látóhatárig távolodik. Az ég sima kékeszöld, felhőtlen, az alacsonyan álló nap pedig hosszú árnyékokat vet a földre.

Az 1909-es Rider-Waite-Smith pakliban a jelenet a lényegét tekintve ugyanaz, és a Sol da Alma festménye ebből indult ki: egy bekötött fejű férfi a botjába kapaszkodva sandán oldalra néz, mögötte nyolc bot sorakozik, mint egy cölöpkerítés. De vannak különbségek. Pamela Colman Smith pakliján a kötés egyértelműen egy sebesülté, a botokon levélrügyek fakadnak, és mind szorosan egymás mellett áll, zárt sorban, szürke talajon, a háttérben zöld dombokkal. A Sol da Alma lapján a fehér kendő inkább turbánra emlékeztet, mint kötésre – a seb sejthető, de nem látszik –, a botok száraz, levéltelen karók, és zárt cölöpkerítés helyett az utat kísérő jelzőoszlopok sorát alkotják, mint egy kerítés oszlopai egy tágas, kopár vidéken.

A Marseille-i tarotban nincs alak: a lap csupán a szín kilenc botját mutatja, rácsszerűen keresztezve, egy függőleges bottal, amely a középen halad át, a közökben pedig apró növényi motívumokkal. A sebesült őr képe a Rider-Waite-Smith alkotása.

A szimbolika, részletről részletre

A lapon minden egy olyan erőről beszél, amelyet már próbára tettek. A férfi nem pihent, friss hős: olyasvalaki, aki tanult a küzdelmeiből, és minden részlet ennek a tapasztalatnak az árát és az értékét mutatja.

A bot a kezében

Az utolsó tartalék, az az erő, amely még megmaradt. Nem emeli ütésre: belekapaszkodik, rátámaszkodik. Egyszerre fegyver és sétabot.

A váll fölötti pillantás

Az éberség, és egyben a bizalmatlanság is. Akit egyszer már váratlanul értek, az mindig hátranéz. Ez a lap erénye és a kockázata is.

A kendő a fején

A Rider-Waite-Smith pakliban kötés: egy korábbi seb nyoma. A Sol da Alma lapján feltekert fehér kendő, amely éppúgy lehet kötés, mint védelem a nap ellen. Mindkét esetben arra emlékeztet, hogy ez a férfi már kapott ütéseket.

A földbe vert botok

Az idők során felépített védelem: határok, tapasztalat, megtanult leckék. Arra szolgálnak, hogy védjenek – de be is zárhatnak.

A távolodó út

A Sol da Alma lapján a karók sora egy utat követ a látóhatárig. Az út hosszú, és még nem ért véget, de ki van jelölve: tudni lehet, merre kell menni.

A száraz fű

Kopár, naptól kiégett talaj. A küzdelem hosszú volt, és nyomokat hagyott; körös-körül már nincs bőség, csak az, ami kibírta.

A ruha zöldje

Az élet, amely mindennek ellenére folytatódik. A száraz mező közepén az alak az egyetlen zöld folt – a kitartás, amely még él.

A hosszú árnyékok

Alacsonyan álló, késő délutáni nap. A nap a végéhez közeledik, ahogyan a szín ciklusa is: már kevés van hátra.

A kilences

A szín utolsó előtti lapja. A Tűz elérte a végletét: ez már nem a kezdet lelkesedése, hanem annak az eltökéltsége, aki nem enged.

A Botok kilencese története

Az első tarotokban, amelyeket a 15. században Észak-Itáliában festettek, majd a 17. és 18. század között rögzült Marseille-i paklikban a Botok kilencese csupán számolólap volt: kilenc, rácsba rendezett bot, amellyel tarocchit játszottak. Nem volt rajta alak, és nem volt saját története.

Az első jelentésréteg a 19. század végén a Golden Dawntól érkezett, amely minden számozott lapnak címet és asztrológiai megfelelést adott. A Botok kilencese a Nyilasban álló Hold megfeleltetését és „A Nagy Erő Ura” címet kapta. Az erő itt nem erőszak: annak a szilárdsága, aki megáll a helyén.

A ma mindenki által ismert kép 1909-ben született, Arthur Edward Waite és Pamela Colman Smith pakliján. A paklit kísérő könyvben Waite úgy írta le az alakot, mint aki a botjára támaszkodik és vár, figyelő tekintettel, mint aki ellenséget vár, a mögötte álló nyolc botot pedig mint egy rendben sorakozó cölöpkerítést. Jelentéséül az ellenállásban megmutatkozó erőt adta: ha megtámadják, bátran néz szembe a támadással. A Sol da Alma Tarot ezt az olvasatot és ezt a jelenetet követi, saját festménnyel.

A Botok kilencese egyenes állásban: a jelentése

Egyenes állásban a Botok kilencese a kitartás lapja. Az ember nehézségeken ment keresztül, valószínűleg kapott már néhány csapást, és fáradt – de még áll. A lap azt mondja, hogy már kevés van hátra, a lényeg megtörtént, és ez nem az a pillanat, amikor el kell engedni. Az utolsó erőfeszítés, a célegyenes lapja, azé az állhatatosságé, amely elválasztja azt, aki megérkezik, attól, aki a kapuban adja fel.

A tapasztalatról is beszél. A Botok kilencesének férfija már nem naiv: tudja, mi sülhet el rosszul, és felkészül rá. Egy olvasatban ez erő – figyelem, óvatosság, képesség arra, hogy előre lássuk a gondokat, és megvédjük, amit felépítettünk. A földbe vert botok olyan határok, amelyeket ő maga húzott meg, és amelyek megvédik.

Végül a méltóság lapja ez. Nem ígér könnyű utat: azt ígéri, hogy az embernek van elég ereje kibírni, ami még hátravan. Gyakran annak jelenik meg, aki éppen feladni készül – pontosan azért, hogy megmondja: még nincs itt az ideje.

A Botok kilencese fordított állásban

Fordított állásban a Botok kilencese nem válik a kitartás ellentétévé: ugyanaz az őrség ez, csak megkopva, vagy az ellen fordulva, aki fenntartja. Az első jelentés a kimerültség – az ember olyan sokáig bírta, hogy már nem bírja tovább, és az őrség fáradtságból ereszkedik le, nem saját döntésből. Jelezheti a vágyat, hogy a cél előtt feladjuk, vagy azt a valós szükségletet, hogy megálljunk és erőt gyűjtsünk.

A második jelentés a túlzás: az őrség, amelyet akkor is fenntartanak, amikor már nincs rá ok. A bizalmatlanság megszokássá válik, a határok falakká, és az ember ellenségként bánik azzal, aki segíteni közeledik. Ez a védekező merevség lapja, az „egyszer már becsaptak” lapja, a régi sebé, amely még ma is megszabja a reakciókat.

A lap mindkét esetben egy őszinte kérdést kér: mi ellen védekezem valójában? Néha az a válasz, hogy le kell tenni a botot és megpihenni; máskor az, hogy meg kell nyitni a kerítést, és beengedni valakit.

A Botok kilencese a szerelemben

A szerelemben a Botok kilencese olyasvalakiről beszél, aki már szenvedett, és azóta őrt áll. Annak, aki egyedül él, jelezhet bizonyos nehézséget a bizalomban, hajlamot arra, hogy próbára tegye a másikat, mielőtt átadná magát, vagy félelmet attól, hogy megismétlődik egy régi történet. Nem akadályozza meg a szerelmet, de időt kér: a bizalom lassan épül.

Egy kapcsolatban ez annak a lapja, aki átvészelt egy nehéz időszakot, és továbbra is együtt maradt a társával – egy olyan pár kitartása, amely nem adta fel. Kérhet még egy erőfeszítést egy olyan válság leküzdéséhez, amely már majdnem megoldódott. Fordított állásban óva int a féltékenységtől, az állandó védekezéstől, a régi sebekből fakadó vitáktól, vagy annak a fáradtságától, akinek már nincs ereje harcolni egy olyan kapcsolatért, amelyet csak az egyik fél tart fenn.

A Botok kilencese a munkában és a pénzügyekben

A munkában a Botok kilencese egy nehéz projekt célegyenesét írja le, egy nyomás alatt töltött időszakot, egy posztot, amelyet meg kell védeni. Azt mondja, hogy az erőfeszítés megéri majd, és nem most van itt az ideje a feladásnak. Annak kedvez, aki kitartó, és akinek van tapasztalata: tudni lehet, hol vannak a gondok, és ez előny. Beszélhet versenyről is, arról, hogy egy pozíciót vagy egy ötletet meg kell védeni azzal szemben, aki el akarja venni.

A pénzügyekben óvatosságot és tartalékokat kér. Nem a könnyű nyereség lapja, hanem azé, hogy megtartsuk, amink van, és kibírjunk egy szűkös időszakot, amíg a dolgok jobbra nem fordulnak. Fordított állásban óva int a kimerüléstől – attól, hogy erőnkön felül dolgozzunk –, és attól a bizalmatlanságtól, amely megakadályozza, hogy elfogadjuk a támogatást, a társakat vagy a hasznos tanácsokat.

A Botok kilencese az egészségben és a jóllétben

A jólléttel kapcsolatos kérdésekben a Botok kilencese az ellenálló képességről beszél, arról a képességről, hogy az ember felépüljön és folytassa. Fordított állásban arra emlékeztet, hogy a felgyülemlett fáradtságnak valódi pihenésre van szüksége, és hogy kibírni valamit nem ugyanaz, mint jól lenni. A lapok semmilyen egészségügyi ellátást nem helyettesítenek: az olvasat hozzáállásokat és irányokat ad, diagnózist soha.

A Botok kilencese a spirituális életben

A belső úton a Botok kilencese a kitartás egy olyan gyakorlatban, amely nehezünkre esik, a hűség egy célhoz, amikor a kezdeti lelkesedés már elmúlt. Azokról a védművekről is beszél, amelyeket az élet során építettünk fel: némelyik véd, mások már csak elszigetelnek. Ennek a lapnak a munkája az, hogy megkülönböztessük az egyiket a másiktól – hogy megőrizzük az éberséget, de ne hagyjuk, hogy félelemmé váljon.

A Botok kilencese mint tanács

Tanácsként a Botok kilencese azt mondja: tartson ki, már kevés van hátra. Ne engedje el most azt, amit olyan nehéz volt megtartani. De azt is mondja: figyelje meg, mi veszi körül – ha a védművek még hasznosak, tartsa meg őket; ha már csak bezárják, nyisson rajtuk rést. Kitartani addig erény, amíg van rá ok.

A Botok kilencese a kirakás pozícióiban

A múltban

Hosszú küzdelem, amely nyomokat és tanulságokat hagyott; az a tapasztalat, amely megmagyarázza a mai óvatosságot.

A jelenben

Egy nehéz időszak célegyenese: valódi fáradtság, de elegendő erő ahhoz, hogy a végére érjünk.

A jövőben

Egy utolsó kihívás, amellyel szembe kell nézni; még egy erőfeszítésre lesz szükség, és az embernek megvan hozzá, ami kell.

Akadályként

A bizalmatlanság, a védekezés, a régi sebek, amelyek nem engednek előrelépni; vagy a kimerültség.

Eredményként

Az ügy kitart, és a végére ér – erőfeszítéssel, de állva.

Számmisztika és megfelelések

A kilences a szín véglete: a minősége a határig fokozva, jóban és rosszban egyaránt. A Tűzben az akarás véglete az az akarat, amely nem adja meg magát. Ezért lehet a Botok kilencese a kitartó ember csodálatra méltó ereje, vagy annak a makacssága, aki már nem tud megállni – ugyanaz a láng, két különböző fokon. A nyolcas sebessége után a mozgás lelassult; a tízes súlya előtt pedig még van erő megtartani.

A Golden Dawn hagyományában a Botok kilencese a Nyilasban álló Holdnak felel meg. A Hold az ösztönről, az emlékezetről és a belülről jövő reakciókról beszél; a Nyilas, a Tűz jegye, a távoli célról és az odaérkezéshez szükséges energiáról. Ez az együttállás jól leírja a lapot: egy erő, amely a megélt tapasztalatból fakad, és egy cél, amelyet még nem tévesztettünk szem elől. A rend által adott cím, „A Nagy Erő Ura”, olyan erőről beszél, amelyet az ellenállás képességével mérnek.

Kombinációk más lapokkal

• Az Erő — Hatalmas belső erő: az a kitartás, amely a nyugalomból fakad, nem az agresszivitásból.
• Az Igazság — Megvédeni, ami igazságos; egy ügy, amely a végsőkig szilárdságot kíván.
• A Császár — Egy pozíció megvédése fegyelemmel és szerkezettel; tekintély, amely ellenáll a nyomásnak.
• A Csillag — A remény, amely a küzdelem után visszatér; a seb gyógyulni kezd.
• Botok hetese — Elhúzódó küzdelem: a pozíció védelme egyszerre több fronton.
• Botok tízese — Kimerülés: túl sokat cipelni azután, hogy az ember már sokat kibírt. Ideje segítséget kérni.
• Kardok négyese — Szükséges pihenés: megállni és erőt gyűjteni az utolsó erőfeszítés előtt.
• Kardok kilencese — Aggodalom és rosszul átaludt éjszakák; a szorongássá vált éberség.
• Kelyhek ötöse — Egy veszteség sebe, amely még mindig befolyásolja a bizalmat.
• Érmék négyese — Foggal-körömmel védeni, amink van; félelem a veszteségtől.
• A Világ — Egy nehéz ciklus vége látótávolságban van: a kitartás elnyeri jutalmát.